Sokáig azt hittem, sokféle dologgal foglalkozom. Ma már úgy látom, valójában mindig ugyanaz érdekelt: az ember. Nem külön a lélektan, a kultúra, a közösség, a spiritualitás vagy a történetek, hanem mindez egyszerre, a maga misztikus, tragikus és gyönyörű komplexitásában.

Négy évtizede figyelem, hogyan fonódnak össze azok a rétegek, amelyekből az emberi valóságunk felépül. A pszichológia, a kultúra, a spiritualitás, a közösségi lét vagy éppen a generációs tapasztalatok ugyanannak a történetnek különböző olvasatai. Munkásságomat meghatározza az a törekvés, hogy ezekben az eltérő inerciarendszerekben egyszerre legyek jelen, a külső és belső, szétválasztásra törekvő erők ellenére…